Végiggondoltam az életemet, és arra jutottam, hogy van miért küzdenem , hiszen itt a családom , akik bármit megtettének értem , attól még , hogy Ő nincs velem, meg tudom csinálni ... de nem ... képtelen vagyok ... szükségem van valakire, aki nem a családom. Akinek nem a kötelessége velem lenni, hanem azért van velem, mert szeret... de Ő volt az egyetlen ilyen személy, és elhagyott, nem ír, nem hív, nem keres... úgy tűnik végeztünk Egymással.
Az orvosok csodálkoznak miért vagyok egyre rosszabbul, de én jól tudom miért . Ez az én kis titkom. Egy részem már meghalt. Most pihenésre lenne szükségem , de valami motoszkál bennem, ami nem hagy nyugodni . Még nem jöttem rá mi is az.
Viszont megismerkedtem pár új beteggel, akik szintén olyan betegségben szenvednek , amire még nem találtak gyógymódot, és itt próbálnak megoldást találni ezekre a problémákra. Egyszóval, egysorsúak vagyunk . Úgy hírlik itt a klinikán, hogy jött egy olyan Fiú, aki hihetetlenül szép, de ugyanannyira beteg és lehetséges hogy ugyanolyan betegségben szenvedünk. Ez a Fiú felkeltette az érdeklődésemet, talán egy azon dolgokon estünk át. Most nem is vágytam másra, csak , hogy tudjak egy olyan személlyel beszélni, aki átesett hasonló problémákon, mint én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése