1,2 nagyon kettő ...: december 2011

2011/12/23

Felejteni képtelen vagyok

Nem tudtam elfelejteni mi is történt Közöttünk, a Csókok, az Ölelések és a többi gyönyörű dolog.
Még mindig szerettem.
Így hát rávettem magam és megnyitottam a levélfiókomat, és láss csodát, vagy 50 levél volt kibontatlanul, és csak arra várt , hogy én elolvassam.
Tőle jött az összes.
Nagyot dobbant a szívem, azt hiszem talán egy pillanatra még meg is állt.
Kezdtem a legelső levélnél amiben ez állt:
Kérlek bocsáss meg nekem, hogy eddig nem írtam Neked! Nem tudtam mit gondolok, vagy mit érzek, mert nagyon nagy bajban voltam, hogy mi lesz velem Nélküled, ha egyszer elhagysz...
Tudom, - hisz ismerlek nagyon jól - hogy nagyon rosszul esett , az , hogy nem írtam. Pedig megígértem, ott az étteremben , hogy bármi történjék melletted leszek ! Be is szeretném tartani az ígéretemet, és ezért is írtam most Neked!
Piszkosul hiányzol! Nem tudom , mit csináljak, mert minden unalmas percemet kitöltötted a mosolyoddal, a nevetéseddel, vagy akár csak azzal, hogy beszéltünk, a napjaim unalmassá és semmissé váltak Nélküled! Gyere vissza és gyógyulj meg , hogy elmehessünk valahová Együtt!!
hiányzol!
A következőben pedig ez állt:
Azt terveztem, hogy a spórolt pénzemből, plusz még amit a szüleimtől kapok, azt az utazásra költeném el, hogy eljuthassak Hozzád!
Csak mert szeretlek!
Megkönnyeztem, de nem olvastam tovább, ez is elég volt egy napra, de már tudtam. Szeret, és elég volt ezt tudnom! :)

2011/12/22

Érdekesnek véltem

Végiggondoltam az életemet, és arra jutottam, hogy van miért küzdenem , hiszen itt a családom , akik bármit megtettének értem , attól még , hogy Ő nincs velem, meg tudom csinálni ... de nem ... képtelen vagyok ... szükségem van valakire, aki nem a családom. Akinek nem a kötelessége velem lenni, hanem azért van velem, mert szeret... de Ő volt az egyetlen ilyen személy, és elhagyott, nem ír, nem hív, nem keres... úgy tűnik végeztünk Egymással.
Az orvosok csodálkoznak miért vagyok egyre rosszabbul, de én jól tudom miért . Ez az én kis titkom. Egy részem már meghalt. Most pihenésre lenne szükségem , de valami motoszkál bennem, ami nem hagy nyugodni . Még nem jöttem rá mi is az.
Viszont megismerkedtem pár új beteggel, akik szintén olyan betegségben szenvednek , amire még nem találtak gyógymódot, és itt próbálnak megoldást találni ezekre a problémákra. Egyszóval, egysorsúak vagyunk . Úgy hírlik itt a klinikán, hogy jött egy olyan Fiú, aki hihetetlenül szép, de ugyanannyira beteg és lehetséges hogy ugyanolyan betegségben szenvedünk. Ez a Fiú felkeltette az érdeklődésemet, talán egy azon dolgokon estünk át. Most nem is vágytam másra, csak , hogy tudjak egy olyan személlyel beszélni, aki átesett hasonló problémákon, mint én...