Mindenemet elveszítettem, ahogy Svájca mentünk, a barátaimat, a Szerelmemet, és mindenki mást is...
Vele nem minden alakult úgy , ahogy kellett volna, szeretjük egymást, de szükségünk van egy kis szünetre, nehezen tudjuk feldolgozni, hogy kevés időm van hátra. Azt mondta ,, Elhagyni nem foglak, ezt megígértem , de egy kis idő kell nekem is ". Ez a mondat akkor hangzott el amikor elmentünk Svájcba, és azóta eltelt 3 hét, a vizsgálatok eredményeit csak jövőhéten kapjuk meg. Nem bírom nélküle, ha Ő nincs, nincs miért levegőt vennem, semmi értelme így az életemnek. Túlságosan kötődöm hozzá, ha nem beszélünk olyan , mintha megvonnák tőlem , az ételt, az italt, az alvást. Hiányzik, mérethetetlenül, és felfoghatatlanul.
Amikor a Szüleim látták rajtam , hogy valami történt, és Ő már nem jön hozzánk , és nem is beszélek Róla...Mi tagadás, a Szülők se tudatlanok, és érzik ha a gyermeküknek valami gondja akad.
Rögtön tudták, mi történt, azt mondták ,, Hagyd csak Rá, Kicsim..Hagynod kell, hogy helyesen tudjon cselekedni, időre van szüksége, és ez érthető " ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése