Mindent szerettem Benne.
Ahogy megszólított, ahogy kiejtette a nevem betűit. Ahogy ment, oly kecses mozgása és finom járása volt, akár egy előkelő hercegnek.
Miután stabil lett az állapotom, beengedtek látogatókat is a kórtermembe. Ő az elsők között volt, akik meglátogattak. Igaz, hogy először iskola után jött be először.
Amint belépett a kórterembe, megállt az körülöttünk az idő. Láttam, hogy egyre gyorsabban veszi a levegőt, ahogy a közelembe ért, egy Pír jelent meg az arcán.
Aprócska mosoly , mely annyi titkot rejt, ugyanakkor oly sok mindent árul el az Érzéseiről. Ajkai a következő szavakat formálták ,,Örülök, hogy épségben láthatlak!" . Bárcsak megcsókolhattam volna, azok a fránya orvosok, fogok és velük törődni, azzal, hogy mit mondtak? Most ez egyszer nem!
Közelebb hajoltam, azonban Ő csak az arcomra nyomott egy csókot és így szólt fülembe suttogva ,,Ennél azért különlegesebb alkalmat szánok Neked!" . Fülig pirultam.
Megfogta a kezem, nem akart elmenni mellőlem. Minden aggodalmam ami eddig bennem volt, az mind megszűnt létezni, úgy mint a külvilág, amikor Vele voltam.
Telt-múlt az idő és Ő minden egyes délután bejött hozzám.
1 hónap elteltével végre kiengedtek. Mondjuk így is vissza kellett mennem minden 3. nap, nehogy valami bajom legyen.
Egy vasárnapi napon tartottuk első hivatalos Randi nevezetű találkánkat. Elmentünk egy olasz étterembe - megjegyzem, nagyon jól tudta, hová szeretek menni és, hogy mennyire szeretem az olasz ételeket - ahol egy kinti részen foglaltunk helyet. Egy asztal volt megterítve két székkel és egy virággal. Tökéletesebb nem is lehetett volna.
Amint leültünk megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett, majdnem elkezdte a mondanivalóját, de a pincér félbeszakította... Ő türelmes maradt miközben én fortyogtam, hogy pont most kellett idejönnie. Addig Ő szépen nyugodtan elmondott mindent a pincérnek, mit szeretnénk inni, és enni. Miután távozott a pincér, elmosolyodott. ,, Hol is tartottam? Meg is van. Tudod amikor elájultál előttem, nagyon megijedtem,láttalak a kórházban is milyen rosszul voltál, kétségbe estem, hogy az a Lány, akiért Én odavagyok, itt hagy. Megrémültem, hogy soha többet nem láthatom azt a csíntalan mosolyodat és azokat a gyönyörű szemeidet. Szeretlek, és annyi időt szeretnék Veled tölteni, amennyit csak lehet. Én melletted állok, bármi történjék! "
Azzal odahajolt Hozzám és megcsókolt. Csókja édes és pezsdítő volt, ajka érintése mámorító. Nem is gondoltam volna, hogy meg akar csókolni. Leírhatatlanul fantasztikus érzés.
Szeretem, ehhez nem férhet kétség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése